Ranna-haz nappali

-Borzalmas vagy.Meg fogok fagyni.De...nehogy már egy puszin múljon.-Sóhajtottam.S lábujjhegyre álltam,majd adtam egy puszit az arcára.
-Megfelel?-kérdeztem.

-Végre.-mondtam mosolyogva,s bléptem.Értem én a viccet de odakint vizesen elég hideg van.
-Megyek és átöltözöm ha nem bánod.-mondtam s felcsoszogtam a szobámba.Kivettem a ruháimat,majd a fürdőszobába mentem.Egy meleg zuhany után ismét belibbentem a nappaliba.
-Te még mindig a vizes ruhákban vagy?

Csak elbambultam,s akkor eszméltem mikor Elijah azt kérdezte tőlem:
- Maradsz a showra?
-Aw...nem dehogy.Bocs...-mentegetőztem.Eddig tényleg nem azt figyeltem,hogy Elijah miként vetkőzik.Erre csak most döbbentem rá.Felmentem a szobámba,s Lucatól szereztem száraz ruhákat.
-Ömm itt van...-botorkáltam le eltakart szemmel,s a kezemben a rongyokat tartottam.

Elevettem a kezem a szememről.
-Majd...azt mondod,hogy hármonyegyedes.-nevettem el magam.
Közben megszólalt a telefonom.Gyorsan és boldogan kaptam utána,remélve,hogy Jeremy irt.Hát nem tőle jött az üzenet,de ez sem baj.Vicky irt.Megkért hogy menjek át,de sajnos most nem tudtam,viszont az üzenetet átadtam.
-Elijah,Vicky irt.Üzeni,hogy szeret.-tartottam felé a telefont és mutattam az Smst.

-Mindegy is.Nem akarok ráderőltetni semmit.Tudom,hogy tudod,hogy hibáztál.És nem hiszem,hogy nem tudnád őt szeretni.Csak...nézd el neki.Hibázott.Na és? Mindenki hibázik.Hibátlan ember nincs.És tudom hogy bánja amit tett.Mindjájunknak vannak olyan tettei amit megbánt.Neked is.Vagy nem? És neked is megbocsátottak.Bocsánat nélkül mi értelme lenne annak,hogy társakat keressünk.

-Csak próbáltam felnyitni a szemed,arra,hogy rájöjj neked Vicky az igazi.De akármekkora a meggyőző képességem rajtad nem fogok ki ugye?-nevettem el magam.
Azt hiszem felmegyek.Egyedül hagylak kicsit.

Éppen felfele indultam volna,amikor suhanást hallottam.Elijah a hátmnál termett,visszarántott s mielőtt bármit mondhattam volna,megcsókolt.Csak álltam ott,ez sokként ért.Csak akkor engedett el,amikor Vicky belépett az ajtón.
,,Na már csak ez hiányzott.”
Gondoltam magamban.Vickyhez suhantam.Elejébe álltam.
-Nem láttál semmit,s ezt a beszélegetést is el fogod felejteni.-igéztem meg.
-Ez nem lehet igaz.Mi vagyok én? Nem hiszem el.Ne csókolgasson már engem mindenki!-mondtam Elijahnak,kiabálva ami már majdnem visitásba ment át.
A szobámba siettem,s jó távolról elkerültem őt.

Szörnyen mérges voltam.Magamra,Elijahra,és az egész világra.Nem értettem,hogy ezt most miért kellett.Hallottam amint visszahozza Vicky emlékeit.Ettől még rosszabbul éreztem magam.Már az is dühitett,hogy ez az egész megtörtént.Ebben a városban semmi sem marad titokban.Nem akarom,hogy Jeremy megtudja.Nekem csak ő számit.De félek,hogy mindent elrontok.
Hihetetlen,hogy ez az egész megtörtént.Esküszöm férfival többet nem barátkozom.Előbb Stefan,most pedig Elijah.Egyetlen reményem,hogy őt csak az alkohol vezérli,és nem táplál mélyebb érzelmeket irántam.