Tér

Belém fojtotta a szót. Csókja édes volt. Számomra ezek a pillanatok amiket együtt tölthetek vele ez jelenti nekem a legtöbbet. Habozás nélkül visszacsókoltam. Akaratlanul, de kigördült egy könnycsepp a szememből.

Egy lépéssel hátrébb lépett tőlem ezzel megszakítva csókunkat. A szememet kereste. Lehajtottam a fejemet.
-Tudod, azért sírok, mert azt hittem elfelejtettél. Sok rossz dolgon mentem keresztül. És... és... hiányoztál. - éreztem, hogy elönt a meleg. Zavarban voltam. A könnyem lassan lassan elhagyták arcomat és a földre estek.

Hirtelen SMS-t kaptam.
-Bocsáss meg.-Mondtam és elolvastam az üzenetet.
"Hogy tehetetted ezt?Nem hittem volna,hogy képes vagy ilyet tenni."
Car
Most nem érdekelt csak Bekah járt a fejembe.
Megöleltem őt,de nem reagált rá tovább sírt.
-Sajnálom,hogy ezt tettem veled.-Mondtam.

SMS-t kapott. Nem érdekelt ki az. Az érdekelt, hogy most velem van. Megölelt. Pár perc múlva abbahagytam a sírást még mindig könnyes arccal ránéztem.
-Stefan! Kérdezhetek valamit?

-Persze bármit-Mondtam.

-Amíg távol voltunk egymástól gondoltál rám? - sütöttem le a szememet. - Szeretném ha őszíntén válaszolnál. Szeretlek Stefan és szeretném ha minden kérdésemre őszíntén válaszolnál. - kezdtem el piszkálni a pólóját.

-Amíg távol voltunk egymástól gondoltál rám? - sütötte le a szemét. - Szeretném ha őszíntén válaszolnál. Szeretlek Stefan és szeretném ha minden kérdésemre őszíntén válaszolnál. - kezdte el piszkálni a pólómat.
-Gondoltam rád mikor a nyakláncodra néztem ami minden nap a kezembe került.-Mondtam mosolyogva.-Klaus megigézett,hogy felejtselek el,de nem tudtalak.

-Hiszek neked - mosolyodtam egy kicsit el. Lábujjhegyre álltam és megcsókoltam.
Szerettem őt. Ha becsapna összetörnék. Bízok benne. Teljes mértékben.
-Ha igazán szeretsz bizonyítasz. - mondtam zavartan. - Van kedved átjönni hozzánk? - kérdeztem és éreztem, ahogy elönt a meleg. Magabiztos vagyok általában, de ha róla van szó csak egy kis cica vagyok a nagy világba.

-Ha igazán szeretsz bizonyítasz. - mondtam zavartan. - Van kedved átjönni hozzánk?-Kérdezte.
-Persze -Mondtam és megfogtam a kezét.
Elkezdtünk sétálni a házuk felé.

Megfogta a kezemet és elindultunk hozzánk. Zavarban voltam. A közelségétől boldog voltam. Az arcom elvörösödött, ezért inkább lehajtottam a fejemet.
Egyikőnk sem szólt egy szót sem.

Jeremyéktől éppen hazafelé mentem.Lassú léptekkel haladtam előre.Csak néztem a semmibe.Ritka az ilyen,de semmin nem gondolkoztam.Kb olyan lehettem mint egy zombi.

Nagy sétálásomban,egyszer csak hangot hallottam.Hirtelen még meg is ilyedtem.
-Helló-szólalt meg.
Eléggé fel kellet emelnem a fejem mivel egy magas férfi állt mellettem.
-Elijah-mondtam,még kicsit meg is lepődve.-Szia.Hát te?Nem kéne Vickyvel és a picivel lenned?

-Végre helyrerázódott minden,persz a másik Salvatoren kivül,aki most Bekahnak csapja a szelet,de őszintén megvalva nem is érdekel.Boszorkányokat szeretnék vadászni persze kisebb nagyob sikerrel.-mondtam a fejem lehajtva.-Kiváncsi vagyok hogy hol találhatnék egyet mert a városi boszi elég kezdő és még itt sincs.Te?Nem ismersz néhányat?-kérdeztem mosolyogva s még magam sem hittem el,mivel ezek nem igen nyüzsögnek olyan nagy számban errefelé.

-Chicago? Utoljára 812ben jártam arra,de akkor még senki nem volt....vagyis azt hiszem.A cél...lényegtelen...-mondtam eltusolva,majd izgatottan elköszöntem tőle.
-Most,azt hiszem akkor mennék is.Köszönök mindent!mondtam nagy mosollyal s örömömben az arcát a két kezembe fogtam,lábujjhegyre álltam s őt lentebb húzva HOMLOKON pusziltam.