Tér

Damon került szóba.Láttam Kathen hogy kicsit dühös lett.
-Talán,hamarabb kellett volna rájönnöd.-kacsintottam-Az én tanácsom,hogy ha nem vesz számba hagyd a fenébe.-nevettem el magam.-Amúgy most komolyan.Miből jöttél rá,hogy Damonnak Elena jobban tetszik mint te?Szerintem ezt még ő maga sem tudja……És most hogyhogy feladtad a reményt,és nem harcolsz többet érte?Nem jellemző rád.

-Talán azért mert az embereket nehezebben kapod meg,főleg miután megtudják mi vagy,igy pedig kihivás.Ami nekünk csak mézesmadzag,amit az orrunk előtt rángatnak el,es egybol ugrunk.Neked is ember tetszik ugye?Tudja mi vagy…és ez hoz lázba nem?A szex…pedig,vámpirral a legjobb,igy valószinűlehg ezért volt rád szüksége.
-De elmondod nekem,mi bajotok Carolineal?-forditottam komlyra a szót.-Nagyon nehéz neki,mert most változott át és még ti is szórakoztok vele….bár be kell valljam ezen a selyemfiú küldeményen nagyon jót szórakoztam.-mondtam már megint nevetve,mivel eszembe jutott amikor ott állt libasorban a 8 fiú,egyiknek a kezében pedig a kulcs rozsaszin masnival.)

-Végülis a ti harcotok…Örülök hogy mi tisztáztuk a problémák nagy részét,és ezentúl ha találkozunk nem fogunk morogni,hanem tudunk majd egymás mellett ülni.Viszont nekem mennem kell.Kellemeset beszéltünk.Viszlát máskor is.-köszöntem el Katherinetől,és hazafelé vettem az irányt.

Pár óra múlva, miután sikerült többé-kevésbé lenyugodnom, kijöttem az erdőből. Az ott töltött idő alatt új mókusbarátot szereztem.
Gondoltam beugrok a Heaven-be és jól leiszom magam, ez jó délutáni programnak tűnt. A téren keresztül mentem, ez rövidebb út volt.
Hirtelen egy távoli beszélgetés foszlányt hallottam, és nagyon úgy tűnt, hogy Caroline és Elena beszélgetnek. Ruhákról. A hang irányába fordultam. Őszinte leszek, amikor otthagytam Elenát fogadni mertem, volna, hogy végigbőgi a délutánt, de úgy látszik nem ismerem eléggé. Egy fehér ruhába, volt ami éppen csak annyit takart amennyit kellett. A haja egy kicsit hullámos volt és ki volt sminkelve. "Kicsit" megbámultam. Láttam, hogy Caroline odasúgott neki valamit, mire mindketten felém néztek. Elena kihúzta magát és büszkén mosolyogva lépkedett felém. Aztán...elment mellettem.
-Hé, Elena. -fordultam utána, mire megálltak.

- Nekem leginkább a vörös tetszik. - Mondtam ,miközben a téren keresztül mentünk Elena háza felé.
- Nekem meg a bézs,jóban szeretem a halványabb színeket. - Mondta mosolyogva.
- Nézd,ott van Damon! - Suttogtam a fülébe olyan hallkan,,amennyire csak tudtam,és mindketten odanéztünk.Kicsit sem lehetett feltűnő.Elena kihúzta magát,hogy magabiztosabbnak látszódjon,és csak úgy elmentünk mellette,mintha nem is vettük volna észre.
-Hé, Elena. - Fordult felénk Damon,mire megálltunk.
- Szia. - Mondta magabiztosan Elena.
-Neked is szia Damon,ha nem vetted volna észre én is itt vagyok-mondtam,mintha sértődött lennék,amiért csak Elenának köszönt.

- Szia. - Mondta magabiztosan Elena.
-Neked is szia Damon,ha nem vetted volna észre én is itt vagyok-mondta Caroline,mintha sértődött lenne,amiért csak Elenának köszöntem.
-Szia szöszi. - mosolyogtam idegesen rá, aztán visszafordultam Elenához, aki idegesen dobolt a lábával a földön. -Beszélnünk kell -mondtam neki egyenesen. -Meg kell...magyaráznom ami történt.

-Szia szöszi. - mosolygott idegesen rám, aztán visszafordult Elena felé,aki,idegesen dobolt a lábával a földön. -Beszélnünk kell -mondta neki Damon.- Meg kell...magyaráznom ami történt.
- Rendben,hallgatlak. - Mondta kissé szemrehányóan.
-Arrébb is mehetek,hogy nyugodtan beszéljetek,de nem sok értelme lenne,úgyis hallanám,de azért leülök ide az egyik padra,csak hogy ne zavarjak-nyomtam meg az utolsó két szót,miközben Damonra néztem.

- Rendben,hallgatlak. - Mondta Elena kissé szemrehányóan.
-Arrébb is mehetek,hogy nyugodtan beszéljetek,de nem sok értelme lenne,úgyis hallanám,de azért leülök ide az egyik padra,csak hogy ne zavarjak-nyomta meg Caroline az utolsó két szót,miközben rám nézett.
-Tudom, hogy nem tudok semmit felhozni, ami jó indok lenne arra, ami történt -kezdtem Elenára nézve. -De én csak...bocsánatot szeretnék kérni. -közben a szemem sarkából Caroline-ra néztem, aki a körmét reszelte a padon.

-Tudom, hogy nem tudok semmit felhozni, ami jó indok lenne arra, ami történt -kezdteDamon,miközben Elenára nézett.Ez volt az a nézése,amitől Elena elolvadt,de bízom benne,hogy erős marad.-De én csak...bocsánatot szeretnék kérni. - Mondta tovább Damon,közben a szeme sarkából engem figyelt.Én a körömet reszeltem az egyik padon,de közben állandóan rájuk figyeltem.
- Hát igen,nem tudsz semmi jó indokot felhozni,de legalább nem mentegetőzöl. - Mondta Elena. - És a bocsánat kissé kevés ahhoz,hogy jóvá tudd tenni ezt. - Még mindig higgadt volt és a szemébe nézve mondta.

- Hát igen,nem tudsz semmi jó indokot felhozni,de legalább nem mentegetőzöl. - Mondta Elena. - És a bocsánat kissé kevés ahhoz,hogy jóvá tudd tenni ezt. - Még mindig higgadt volt és a szemembe nézve mondta.
-Megteszek bármit amire kérsz -jelentettem ki. -Ha ezzel jóvá tehetem. -mondtam neki komolyan és közben "véletlenül" hozzáért a kezem az övéhez.

Elena elindult felém.-Látom végeztél is.Hihetetlen,hogy azt hiszi,egy kis nyálas szöveggel bármit el lehet intézni.Nem tudom minek nézz téged,hogy te mindent megbocsájtasz azonnal neki,csak mert ő Damon?-mondtam ezt Elenának,miközben elindultunk,de úgy,hogy Damon is hallja.

Elena elhúzta a kezét.
- Elég kevés dolog van,amivel ezt jóvá tudod tenni.Őszintén,én sem nagyon tudom,mik azok.Így hát sok szerencsét. - Mondta és elindult Caroline felé.
-Látom végeztél is.Hihetetlen,hogy azt hiszi,egy kis nyálas szöveggel bármit el lehet intézni.Nem tudom minek nézz téged,hogy te mindent megbocsájtasz azonnal neki,csak mert ő Damon?-mondta ezt úgy, hogy én is halljam.
-Ez fájt, Barbie. Mélyen a lelkembe gázoltál. -mondtam drámaian Caroline-nak. -Elena, ne hidd, hogy ennyiben hagyom ezt - tettem hozzá. Ahhoz te túl fontos vagy, gondoltam magamban. Én is megfordultam és most már nem akadályozott meg semmi, hogy részegre igyam magam.

Csak reggel vettem észre Stefan üzentét.Még mindig nem tudtam,mit fogok neki mondani.De azért valahol a szivem legmélyén örültem,hogy újra láthatom.Elkészültem és kimentem a térre.Egyszerre értünk oda.Egy csókkal üdvözöltük egymást.
-Stefan...beszélnünk kell.-mondtam szomorúan.

Egyszerre értünk oda.Egy csókkal üdvözöltük egymást.
-Stefan...beszélnünk kell.-mondta szomorúan.
-Mi történt?-Kérdeztem.

-Mi történt?kérdezte Stefan.
-Emlékszel Rebekahra?Ő a lakótársam,akivel találkoztam és irtam az üzenetet.Összetört a szive,amikor metudta,hogy együtt vagyunk.Nem érti,hogy hogyan tudtad elfelejteni.

-Mi történt?kérdeztem.
-Emlékszel Rebekahra?Ő a lakótársam,akivel találkoztam és irtam az üzenetet.Összetört a szive,amikor metudta,hogy együtt vagyunk.Nem érti,hogy hogyan tudtad elfelejteni.
-Túlléptem rajta.Ő Klaus testvére...igaz szerettem őt,de nekem nem menne vele.-Mondtam.