Tér

-Tudod mit? Ha te is beleegyezel és megengeded nekem akkor szeretném meglátogatni a kicsit.Rebekah biztos örül neki,ugye? A múltkor mi is peszrálkodtunk kicsit.Egy elveszett kislányba ütköztünk,s egy éjszaka nálunk maradt.Nagyon élvezte az egész helyzetet.

-Szóval,akkor...Indulhatunk!-mondtam s a kabátom zsebébe tettem a kezem.Abba az irányba fordultam amerre az út van a házuk fele,majd arra indultunk.
Lezarva

Régóta nem jártam itt. Elmentem. Az okra már nem emlékszem. Talán az volt az okom, hogy elfelejtsek mindent. Leültem egy padra és nézelődtem. Sütött a nap.
Gondolkodtam. Lépést hallottam a hátam mögül. Nem fordultam meg. Hát ha csak egy kis gyerek vagy nem tudom. Elbambultam , a lábam előtt a betont néztem..

Elmentem sétálni a térre.Kiarakrom szellőztetni a fejem.Láttam,hogy a padon egy szőke hajú lány ül.Felvettem a kapucnim és oda ültem mellé.
-Szabad ez a hely?-Kérdeztem eltorzított hangon.
-Persze.-Mondta a lány és utánna fel ismertem,hogy Bekah az.
Viccelődök vele egy kicsit.
-Szép napunk van nem?Nincsenek vámpírok a közelben se vérfarkasok.-Mondtam és már majdnem elröhögtem magam.

-Szép napunk van nem?Nincsenek vámpírok a közelben se vérfarkasok - mondta. Megdöbbentet amit mondott.
-Nagyon szép idő van - ránéztem. Azonnal belém vágott a felismerés. - Stefan?? - mosolyogtam.

-Lebuktam.-Mondtam mosolyogva és megcsókoltam.
-A vámpíros részből rád lehetett ismerni.-Mondta Bekah majd a fejét a vállamra hajtotta.
-Valami baj van?-Kérdeztem aggódva.

Megcsókolt. A szívem hevesen dobogott.
-Semmi és egyben sok minden - keserűen nevettem. Eröltetetten. - Sokáig távol voltam. Mi történt veled? Lecseréltél? Őszíntén! - néztem a szemébe. Azokba a gyönyörű zöld szemekbe. Imádtam bennük elmerülni.

-Nem csak sok dolgom volt.Téged mindennél jobban szeretlek.-Mondtam és szorosan magamhoz öleltem.Megcsókoltam.

-Én is szeretlek - mondtam miután egy lépést hátra léptem. -Van kedved Heavenbe menni? Vagy menjünk hozzánk ? Bulizni akarok - mosolyogtam.

Inkább hozzád.Mert ott mást is csinálhatunk.-Mondtam és rákacsintottam.

-Hidd el ha Marleyt itt hagytam volna,ez a kanaoé most nem igy nézne ki.Az biztos.-mondtam nevetve,majd mindketten kimentünk a házból.Kis idő után a kutyaszitterekhez értünk.Kivettem Marleyt,aki nagy örömmel rohant felém.Miután megnyaldosott,engem faképnél hagyva Carolinehoz ment.
-Örülök,hogy kedvel téged,de igérd meg,hogy nem engeded hogy elhóditson tőlem.-mondtam nevetve,miközben Marley hatalmas köröket futott körülöttünk.

"-Hidd el ha Marleyt itt hagytam volna,ez a kanapé most nem így nézne ki.Az biztos".-mondta nevetve,majd mindketten kimentünk a házból.Kis idő után a kutyaszitterekhez értünk.Kivette Marleyt,aki nagy örömmel rohant felé,majd utána hozzám rohant
"-Örülök,hogy kedvel téged,de ígérd meg,hogy nem engeded hogy elhódítson tőlem".-mondta nevetve,miközben Marley hatalmas köröket futott körülöttünk.
-Hát ha továbbra is ilyen aranyos marad,még lehet elhódít tőled-mondtam én is nevetve.

-Jólvan akkor azt hiszem elkezdhetek aggódni.-vágtam komoly arckifejezést.-De tényleg.Eddig még nem meritettük ki a témát.mesélj az exeidről.Kiváncsi vagyok.-mosolyogtam,miközben ő csak elvörösödött.

-Ez most komoly? Az exeimről? Nem volt olyan sok kapcsolatom, sőt komoly kapcsolatom nem is igazán volt. Stefannal volt az a futó kalandom,amikor átváltoztatott,de arról tudsz,volt egy csók Jeremyvel,meg még suliban volt vagy 3 1 hónapos. Nem is igazán voltam szerelmes,a legtöbbet talán Jeremy iránt éreztem,de vele nem volt semmi kapcsolatom,mert később jöttem rá az érzelmeimre. És itt vagy te-mikor ezt mondtam mélyen a szemébe néztem-azt mondtam nem voltam igaz szerelmes,egész mostanáig,mert téged Szeretlek.

-Én is szeretlek.Nagyon.-mondtam mosolyogva.-De....ő Anna barátja ugye? Most komolyan? Mindketten? Mi olyan különleges abban a srácban?-néztem értetlenkedve.

-Az érzelmeket nem lehet megmagyarázni,de az inkább egy fellángolás volt,soha senki iránt nem éreztem még úgy,mint irántad. Most én is kérdezhetnélek az exeidről,de azt hiszem akkor holnap reggelig sorolhatnád-mondtam nevetve-ha már a korodból indulunk ki. De azért pár exedről mesélhetsz.

-Hát én igazából nem sokszor voltam szerelmes.Hiába vagyok kb 1000 éves.-mondtam s leültünk egy padra-De...eleinte ott volt Tatia,akit én is és Elijah is szerettünk.Amikor azonban meghalt eldöntöttem,hogy soha többé nem ismerkedek meg nőkkel.Ezt azonban nem sikerült betartanom.A másik nem túlságosan vonzott.Aztán ott volt Katherine meg az 1500as években,hogy olyanokat emlitsek akiket te is ismersz.És végül Annaval is elcsattant egy csók,de erről inkább ne beszéljünk.-mosolyodtam el.-De mégis akire örök életemben emlékezni akarok az te vagy.-öleltem ismét magamhoz.Közben Marley is kiszaladgálta magát,és folyton az ölünkben mászkált.És az arcunkat nyaldosta.
-Marley ne szabad.Ülsz!-parancsoltam rá.-Kár,hogy kutyáknál nem működik az igézés.

-Khatrinről nem is tudtam és akkor már Elena nem tetszett?Annáról tudtam,elmesélte,hogy mi volt. Az igézés szerintem legtöbbször felesleges,rossz mikor valaki befolyásolja a tudatodat,mondjuk téged már nem lehet megigézni,és engem is csak te vagy a testvéreid tudnak,de azért akkor is rossz érzés. És visszatérve arra,hogy rá akarsz mindig emlékezni,ezzel én is így vagyok,mer csak veled szeretnék mindörökre lenni.-mondtam majd hozzábújtam és megcsókoltam.

-Én akkor is élvezem amikor mondok valamit a másik pedig szó nélkül teljesiti a kérésem.-vetettem be a gonosz mosolyom.-De rajtad nem használnám.-mondtam már komolyan.-De figyelj!Nem lenne kedved ma éjjel nálam aludni? Marley is biztos örülne.Ugye Marley?-néztem a kutyára,aki végül lecsillapodott,de a kérdésemre nem válaszolt.-Ezt vedd igennek.

-De lenne kedvem nálad aludni,jó lesz,hogy kettesben leszünk,vagyis hármasban-néztem Marleyra.

Akkor ez a nap teljesen a miénk lesz örültem,bár a nap lassacskán már kezdett eltűnni az égről.Esteledett.
-Akkor gyere.-karoltam át.-Majd rendelünk pizzát,meg megnézzük a Titanicot,miközben pop cornt eszegetünk és egy egész doboz papirzsebkendőt áztatunk el,majd kakaót szürcsölunk,és pillecukrot zabálunk.Aztán amikor lefekvésre kerül az idő Pááááárnacsatázunk.-viccelődtem-Jó?-esküszöm ilyen szavak rég nem hagyták el a számat.De viccesen hangzott.

-Ezek nagyon is jól hangzanak. De Titanik? Mi lenne ha inkább egy horrort néznénk meg, egyedül félek megnézni,de veled már kellemesebb lenne-mondtam mosolyogva,közben már lassan a házához,vagy inkább rezidenciájához értünk. Az a ház mindig elképeszt-Klaus és ahányszor látom ezt a házat mindig csak gyönyörködni tudok benne. Nagyon szép.

Úgy gondolta,hogy végre ideje kimozdulni házból.Nem is tudom mikor jöttem ki utoljára.Annával is nagyon régen találkoztam,nem baj sétálás közben fel is fogom hivni.Már nagyon hiányzik.Azt hiszem elhivom fagyizni.A téren azt hiszem árulnak fagyit is.Na akkor arra megyek,és lefodultam az utcán a térfelé.Ahogy közeledtem a tér feléegy padon megláttam feküdni egy lányt,aki nagyon ismerős volt.Sietősebbre vettem a lépteim,és megláttam,hogy az Anna.
-Anna.Anna.Anna mivan?-próbáltam ébresztgetni,mert olyan volt mint aki elájult,de hát ő vámpir csak nem ájulhat el.Vagy igen?Jajj nem tudom mi van vele.-Anna..-rázogattam a karját hátha felébred.