Tér

-Akkor Car és én eszünk.Ha már egyesek nem esznek mert "vámpirok".-mondtam, bár kicsit furcsán nézett rám Car,de sebaj.-Igen tudom,hogy mire gondolsz Car.Tudom,hogy mik vagytok.-mondtam mosolyogva.-De attól még ugyan úgy szeretlek.-mondtam,és megöleltem.-Nem kell senkinek semmi félreérteni.Barátilag szeretlek.-rájuk mosolyogtam

-Vámpiroknak?Vattacukor?Kösz de én kihagyom.-mondta Anna s elfintorodott.-Ezt ugye nem kellet volna?-kérdezte zavartan.
A meglepettségtől meg sem bírtam szólalni.Anna is rájött,hogy nem kellett volna mondja.Nem tudtam mire vélne.Akkor most Jer tudja?.A feszült helyzetet Jeremy oldottam fel.-Akkor Car és én eszünk.Ha már egyesek nem esznek mert "vámpirok".-mondta Jeremy, kicsit furcsán néztem rá.-Igen tudom,hogy mire gondolsz Car.Tudom,hogy mik vagytok.-mondta mosolyogva.-De attól még ugyan úgy szeretlek.-mondta,és megölelt.Annával egyszerre néztünk rá kérdőn.-Nem kell senkinek semmi félreérteni.Barátilag szeretlek.-ránk mosolygott.Visszaöleltem és már én is mosolyogtam,kezdtem kicsit felszabadultabban érezni magam.A Jeremyvel való közelségtől éreztem,hogy a szemfogaim előjönnek,az arcom pedig elváltozik.Gyorsan elfordultam.-Azt hiszem ennyi ölelkezés elég volt mára.Jer túl étvágygerjesztő vagy-mondtam nevetve.-De ne aggódj nem bántalak,mondtam még mindig háttal neki,majd miután lenyugodtam,újra feléjük fordultam.

Fura volt az egész szituáció.De megprobáltuk elsimitani.Miután Jeremy megölelte Carolinet,elvátozott az arca.Jeremyhez bújtam,s szorosan megöleltem.
-Azt hiszem ennyi ölelkezés elég volt mára.Jer túl étvágygerjesztő vagy.-mondta s miután visszafordult hozzánk,elsétáltunk a cukros kocsiig.Amikor ott volt előttem,belecsippentettem egy kicsit.Majd Jeremyre mosolyogtam.
-Nem is olyan rossz.-mondtam,s mindhárman nevetni kezdtünk.
-Amúgy,veled mi újság Car.Jól elvagytok Klaus-szal?

-Héé,héé...Ki az a Klaus?Ő is vámpir?-kérdezem gyanakodva-Amuyg meg te nem kértél,úgyhogy ne egyed az enyémet.Vagy vegyek neked is?-kérdeztem Annát.Hát igen bólintott,nem is csodálom hisz nagyon guszta volt.-Amúgy bocsi a sok kérdésért,de kicsit le vagyok maradva. És Car te nem haragszol Stefanre, amiért át változtatott?

-Öhm...Klaus?...ő a barátom-mondtam miközben lesütöttem a szemem.-Jól megvagyunk,bár mostanában keveset találkozunk-mondtam,válaszolva Anna kérdésére-Stefan? És még azt mondod le vagy maradva?-kérdeztem nevetve-úgy látom elég sok minden tudsz.Nem haragszom rá.Valahogy megértem.,rossz passzban volt,sajnos olyankor az emberek követnek el hibákat-mondtam ezt,miközben Annára néztem,ő tudta mire gondolok.-Jó volt embernek lenni,és nagyon hiányzik,de most ez van és ezt elfogadom,anélkül,hogy bárkit is hibáztatnék.

Miközben Caroline elmondta,hogy mikor az ember rossz passzban van,követ el hülyeségeket lesütöttem a fejem.A Stefan témából,pedig már nagyon kezdett elegem lenni.
-Jer kicsit kiakadt Stefre mert mindent tud rola.De nem hanyagolhatnánk a témát?

-Megértem,hogy kiakadt tőle,de ahogy látom ő is megértette,hogy az emberek követnek el hibákat.És Jer ne aggódj Annának csak te vagy a fontos,Stef nem jelentett neki semmi,ahogy nekem sem,ő csak egy amolyan jó barát.-mondtam mosolyogva,de miután láttam Anna elsápadó arcát,arra gondoltam,hogy talán mégsem tud mindent Jeremy.

-Hogy mi van Stefannel?-kérdeztem dühösen-Hogy te Anna,és az a barom Stefan jártatok?Mikor?Előttem,vagy közben mikor járunk?És még,hogy nincsennek titkaink egymás előtt mi?Meg,hogy is volt Stefan egy régi barátom?Igen igy volt akit már 140 éve ismerek.-elegem van Anna nagyon becsapott,és azt hittem szert,és nincsennek titkaink egymás előtt,de tévettem.-Komolyan Anna meddig akartad ezt eltitkolni előlem?-kérdeztem olyan idegesen,hogy majd szét robbantam.Komolyan mondom nem elegem van Stefanból,pedig még nem is találkoztam vele.De nem is akarok. Ezek után,nem elég,hogy Cart átváltoztatta,de még Annával is?

Caroline elkezdett beszélni,és azt hittem soha nem lesz vége.Csak hallgattam és hallgattam,miközben éreztem,hogy sápadok,és hogy az erőm lassam távozik a testemből,minden egyes levegőfújásnál.
Meg sem tudtam szólalni.Ez volt az egyetlen dolog a világon,amit azt akartam,hogy Jeremy ne tudjon meg.Bármit…bármit elmondtam volna neki,de ezt az egy dolgot borzasztóan szégyelltem.
-Jeremy…-mentem oda hozzá,a sirógörcs kerülgetett.Amilyen jól indult a napom második fele,olyan rosszul fog végződni-Kérlek hallgass meg.Ez ez egész akkor történt,amikor Caroline elmondta neked,hogy téged szeret.-itt mindhárman egymásra néztünk,de próbáltam folytatni a magyarázatom-Nagyon kiborultam.Úgy éreztem,hogy mindektten hátbatámadtatok.Caroline azért mert a barátnőm,és te pedig azért,mert még gondolkodni is kezdtél ezen az egészen.Csak nem tudtam felfogni,hogy éppen annak a szakadéknak a szélén állok,amikor a hozzám 2 legközelebb álló személyt elveszithetem.Egész éjjel zokogtam,és kizártam a külvilágot,majd elindultam kiszellőztetni a fejem.Ekkor találkoztam Stefannal.Ő is maga alatt volt,és szintén Caroline miatt.Es ekkor....-sirni kezdtem-Ezért kérdeztem,meg tőled tegnap,hogy biztos velem szeretnél-e együtt lenni,mert ha igen akkor az egész életem a tied,mert én csak azt akarom hogy boldog légy.Ezért voltam annyira bizonytalan,mivel Stefan állitólag belémszeretett,de én nem érzek iránta semmit.SEMMIT a barátságon kivül.Egy hosszú 140 éves barátság Jeremy.Semmi több.És nézz rám.Csak a tied vagyok.Csak téged szeretlek.Hogyan tudnám ezt bebizonyitani?Kérlek ne légy dühös,és kérlek,kérlek…bocsáss meg.-mondtam már zokogva.S mélyen a szemébe néztem,hogy lássa a megbánást.Minden egyes szavam igaz volt,legfőképpen a szeretlek mivel az volt a legjelentősebb.Úgy éreztem meghasad a szivem,hogy mindezt vele tettem meg.Vele aki a legfontosabb volt számomra.Nem akartam magam a helyébe képzelni.Tudtam,úgy érzi,hogy hátbatámadtam.
-Fel sem foghatod,hogy mennyire szeretlek.Talán ezek után már nem fogsz úgy érezni irántam ahogyan eddig,de én örök éltemben szeretni foglak.Örökre.

Nagyon kellemetlenül érzetem magam,amikor kiderült,hogy Jeremy mégsem tud mindent a Stefanos dologról.Jól összekuszáltam már megint mindent.De rendbe fogom hozni a dolgokat,csak még azt nem tudom,hogy hogyan.Én is elkezdtem Jeremyhez beszélni,hátha még menthető a dolog.
-Jer,kérlek ne hibáztasd Annát,amiért nem mondta el.Ez olyan dolog amit megbánt,és nagyon szégyenli magát miatta.Nem hinném,hogy te soha nem követtél el semmi olyat,amit megbántál és ezért nem mondtad el inkább senkinek se.És amúgy is ez az egész az én hibán.Tehát valakire haragudni akarsz,az én legyek.Mert én mondtam el Annának,hogy miután bevallottam érzelmeimet el kezdtél gondolkodni közte és köztem,amitől Anna teljesen kiakadt,mert te ezt nem mondtad el neki.És Stefan is miattam akart öngyilkos lenni,mert Klaust választottam.Kérlek Jeremy bocsáss meg Annának.Látod,hogy mennyire megbízik benned,hogy azt is elmondta,hogy vámpír..És te is tudod mennyire szeret.Csak egyszer tudnák hallgatni és nem mindig fecsegni-mondtam ezt már inkább magamban miközben engem is a sírás környékezett.

-Car nagyon köszönöm,hogy elmondtad.Mert ha nem talán soha nem tudom meg. Pedig egy kapcsolat a bizalmon alapul,és nem a hazugságokon.De amikor te bevallottad,hogy érzel valamit irántam,én megmondtam neked,hogy ha nem lenne Anna akkor azt mondanám,hogy legyél a barátnőm.Emlékszel?Mert ez ilyen első látásra szerelme.Vagy mi baj.De én azt nem értem Anna,hogy ha elmondtad,hogy vámpir vagy akkor ezt miért nem?Mert azzal is megbirkozom,hogy mi vagy. Akkor azzal is meg tudtam volna.De most már nem tudom,mert nem gondoltam volna, hogy te ilyenre is képes vagy.Nem igy ismertelek meg,vagy lehet hogy félre ismertelek.És hiába mondod azt,hogy szeretsz, ha később már másnak is ezt mondod.140 barátság lehet neked még is mást jelent,csak nem mered bevallani magadnak....-mondtam szomorúan,és indultam elfelé töllük.

Caroline próbált védeni.Nem akartam,hogy bárki is végighallgassa a veszekedésünket.Úgy gondoltam,hogy ez csak a mi dolgunk,de nem tudtam szólni semmit.
Jeremy elmondta mit érez.Nagyon fájtak a szavai.
-De...nem ismertél félre.Hazudni nem hazudtam,csak erről hallgattam,és tudod miért?Pont azért,hogy neked ne fájjon.Tudom,hogy az egész az én hibám,de neked akkor is csak a legjobbat akarom.Es nem erzek semmit Stefan irant!-kiáltottam utána,konnyes szemmel,miközben ő lassan elsétált tőlünk.
Ezek után csak halgattam,s leültem az egyik padra,ahol az arcom a tenyerembe temettem.Sirtam.
FeladtamTudom,ez szabály és,hogy nem lenne szabad elengednem őt,de ha próbáltam volna magam mellet tartani,akkor csak hátráltatom.Már ez elejétől tudtam ezt,csak próbáltam nem figyelembe venni.Túl önző voltam,de ezek után tudom,hogy jobbat érdemel.Sokkal jobbat nálam.

Jeremyt nem érdekelte amit Anna mondott,szép lassan elsétált. Anna leült az egyik padra és arcát kezeibe temetve sírt. Leültem mellé.
-Anna,annyira sajnálom,azt hittem már tudja. Ne haragudj kérlek,ez az egész az én hibám. Hadd hogy kicsit lenyugodjon és holnap keresd fel. A ti szerelmetek túl erős ahhoz,hogy csak így végetérjem.-mondtam,miközben átöleltem Annát.

-Nem,nem a te hibád Caroline.Az egész az enyém.Csak én voltam olyan hülye,hogy képes voltam ilyet tenni vele.És nem,nem fogom felkeresni.Nem érdemlem meg őt,és csak hátráltatom.Mellettem,soha nem lehet normális élete.Túl sok mindenről kell miattam lemondjon,és én túlságosan szeretem,hogy ezt megengedjem neki.Most haragszik,és ez jó.Hamarabb felejt.Én pedig...én pedig úgyanúgy elélek majd mint eddig.Talán tovább is lépek.Nincs semmi ami itt tartana,mivel az egész városban nincs egy boszorkány sem.-töröltem le az utolsó könnycseppeket az arcomról,kibújtam Caroline karjai közül s felálltam.Próbáltam összeszedni magam,de legbelül darabokban hevertem.Közben a távolodó Jeremy után néztem,nem tudtam elhinni,hogy mindez megtörtént.De...megtörtént,és nagyon sajnálom.

-Nem, ezt nem teheted.Nem mehetsz csak úgy el.Jeremyt szereted,és tudom,hogy nem lennél képes itt hagyni.Tökéletes pár vagytok.Most kicsit kiakadt,de meg fog bocsájtani,mert szeret.És itt új életet kezdtél,barátaid lettek.Ne hagy itt mindent.Kérlek.Én segítek mindenben.Megoldjuk valahogy.-mondtam sírva.-Annyira jó barátnőm lettél,nem akarlak elveszíteni.

-Tökéletes pár?Ha azok lettünk volna,én mindezt nm tettem volna meg.Túl buta voltam.Ez a kapcsolat már soha nem lesz a régi.Sokkal békésebb volt ez a város nélkülem.Elég ide annyi vámpir amennyi most itt tartózkodik,Caroline.
Nekedpedig ott van Elena,vagy Klaus.Új életet,pedig minden 5.évben kezdek,úgyhogy nem lesz nagy dolog továbbállni.Jeremyre pedig majd vigyázol te.-mosolyodtam el, s megfogtam a kezét.-Ugye vigyázol rá?

-Nem fogok rá vigyázni,mert te fogsz rá.Az nem megoldás ha tovább állsz.És most van egy kis hullámvölgy a kapcsolatotokban,de meglátod,hogy minden rendben lesz.Csak légy türelemmel.Kérlek Anna maradj itt.Szükségem van rád.És igen itt van Elena és Klaus,de bizonyos dolgokat csak veled tudok megbeszélni.Legalább csak egy hétig maradj még,és ha nem rendeződnek a dolgok,meg fogom érteni,hogy elmész.De így,hogy meg sem próbálod rendbe hozni a dolgokat nem engedhetlek el.Kérlek maradj-mondtam kérlelően.Tényleg nem akartam elveszíteni egy nagyon jó barátnőt .

-Nem tudom.Olyan reménytelen ez a helyzet...És gondold végig amit most mondtam.Minden egyes szó igaz,egy normális lány barátnő sokkal több mindent tud adni neki,és mellette nem lenne ilyen zűrös az élete.Tudom,hogy igy lesz a legjobb.Ha maradok is,nem fogom keresni.Ha maradok is,csak amig anyámat kiszabaditom,mert kiszabaditom.És ezek után csak ez lesz a legfontosabb.

-Bízzuk majd Jeremyre a döntést.És segítek neked anyukád kiszabadításában,csak majd el kell mondj minden részletet.Rám számíthatsz mindenben.

-Köszönöm,de ennek nem mindenki örül,és nem szeretnélek belekeverni.Nem akarom a te életed is megbolygatni.Majd mgoldom.
Eddig valahogy még birtam beszélni,valahogy visszafogtam a könnyeim és tűrkőztettem magam,de most kezdtem igazán felfogni,hogy tényleg vége.Eléggé elérzékenyültem.
-Caroline-mondtam erősnek mutatkozó hangon,bár még ebben az egy szóban is megcsuklott a hangom-most szeretném átgondolni a dolgokat.Kicsit egyedül lennék,megharagszol ha most...elmegyek?

-Nem haragszom meg.Megértelek.Bármikor hívhatsz nyugodtan,ha beszélgetni akarsz.És ne feledd,nem kell végigcsinálnod semmit sem egyedül,én itt leszek és segítek.-mondtam Annának,majd én is haza indultam.


LEZÁRVA

Amint elolvastam az SMS-t felrohantam a szobámba . Kinyitottam a szekrényem ajtaját és felkaptam egy fekete cicanadrágot egy fekete csizmát, egy fekete fehér mintás ruhát hozzá egy fehér sálat és a fekete táskám.

Megigazítottam a hajamat és a sminkemet és rohantam a térre. Amikor odaértem Stefan már ott várt. Nagyon aranyos volt. Oda szaladtam és a megöleltem.
-Szia! - vigyorogtam miután leszáltam a nyakából.

Nem tudtam mit mondani. Lehajtottam a fejem és a cipőm orrát néztem. Nem tudtam mivel kezdjem vagy mit mondjak neki.