Tér

Stefan,azt mondta,hogy nem menne neki Rebekahval.Nem tudtam mit lépni ezek után.
-Honnan tudod,ha meg sem próbáltátok azóta?Talán,jobban tudnád őt szeretni,mint engem.

-Honnan tudod,ha meg sem próbáltátok azóta?Talán,jobban tudnád őt szeretni,mint engem.-Mondta.
-Anna én téged tiszta szívemből szeretlek.Úgy szeretlek ahogy senki más nem tudna téged szeretni ezen a világon.-Mondtam és megfogtam a kezét.

Ismét szerelmet vallott.Magamban próbáltam összemérni a két vallomást.Mindketten szeretnek.El sem hiszem.Most mit tegyek?Kegyetlenség lenne újra elutasitani,Stefant.De muszáj megtennem.
Amikor megfogta a kezem,én elhúztam.
-Sajnálom.-mondtam halkan.
Láttam a szomorúságot az arcán.
-Ez olyan zavaros.400 év alatt,egyszer sem lettem szerelmes.Érted mi az?Mindig egyedül voltam.A kalandok...pedig,csak kalandok maradtak.Rosszkor jött ez az egész.Talán,ha 100 évvel ezelőtt bukkantál volna fel...Te lehettél volna,életem szerelme.De most itt van nekem Jeremy.Tudom,hogy veled sem...,de vele sem tehetem ezt.Soha nem történt velem ilyesmi.Soha nem éreztem,ilyet senki iránt.Meg tudod ezt érteni? És tudom,hogy ezek után nem akarsz majd olyasmit tenni,amilyet Caroline után akartál,mivel megigérted nekem.Ugye?.....-csend lett-Szeretlek,Stefan...de ennek most véget kell vetnünk.

-Sajnálom.-mondta halkan.
Látta a szomorúságot az arcomon.
-Ez olyan zavaros.400 év alatt,egyszer sem lettem szerelmes.Érted mi az?Mindig egyedül voltam.A kalandok...pedig,csak kalandok maradtak.Rosszkor jött ez az egész.Talán,ha 100 évvel ezelőtt bukkantál volna fel...Te lehettél volna,életem szerelme.De most itt van nekem Jeremy.Tudom,hogy veled sem...,de vele sem tehetem ezt.Soha nem történt velem ilyesmi.Soha nem éreztem,ilyet senki iránt.Meg tudod ezt érteni? És tudom,hogy ezek után nem akarsz majd olyasmit tenni,amilyet Caroline után akartál,mivel megigérted nekem.Ugye?.....-csend lett-Szeretlek,Stefan...de ennek most véget kell vetnünk.-Mondta.
Érezem,hogy egy könycsepp gördül le az arcomon.
-Megértem a döntésedet.Nem fogok megint olyat tenni.De Anna üljünk le és beszéljük meg ezt az egészet.-Mondtam és megtöröltem az arcomat.

-Nem tudom mit lehetne ezen megbeszélni.Annyira...annyira sajnálom.-mondtam már én is sirva,s az ölébe borultam.Nem tudtam mit tenni,éreztem,hogy minden egyes szó,amit kimondok, mélyen a szivembe hatol,és úgy szakitja át.Hallottam,ahogy a vére egyre gyorsabban lüktetett.Tudtam,hogy próbál erős maradni,de én nem tudtam.
-Talán,újra kéne próbáljátok Rebekahval.Hiszen,amikor mi is lefeküdtünk,nem is gondoltunk ebbe bele soha.Nem tudtuk volna elképzelni magunkat EGYÜTT.És mégis...Nézzd meg magunkat.-mosolyodtam el.Pedig tovább akartam sirni.Az volt a legnehezebb,hogy ott volt mellettem.Talán majd ha újra találkozom Jeremyvel,könnyebb lesz a továbblépés.
Felültem és vettem egy mély levegőt.
-De attól még barátok lehetünk.

-Nem tudom mit lehetne ezen megbeszélni.Annyira...annyira sajnálom.-mondtam már én is sirva,s az ölembe borult.
-Talán,újra kéne próbáljátok Rebekahval.Hiszen,amikor mi is lefeküdtünk,nem is gondoltunk ebbe bele soha.Nem tudtuk volna elképzelni magunkat EGYÜTT.És mégis...Nézzd meg magunkat.-mosolyodott el.
-De attól még barátok lehetünk.
-Lehetünk barátok,de most ez még nekem sok.-Mondtam.

-Lehetünk barátok,de most ez még nekem sok.-mondta.
Nagyon sajnáltam,hogy ez az egész igy alakult,pedig tudom,hogy ha több időnk lett volna egymásra,igazán tudtam voln szeretni.Egyrészt szomorú voltam,másrészt pedig boldog,hogy mostmár csak a Jeremyé vagyok.
-Remélem,egyszer meg fogsz tudni nekem bocsátani. Hiányozni fognak,az együtt töltött percek –mondtam egy utolsó könnycseppet ejtve,s felálltam mellőlle.

-Anna leírnád nekem Rebekah számát?-Kérdeztem.

-Anna leírnád nekem Rebekah számát?-kérdezte,s úgy éreztem meghalok.Létezik,hogy ilyen gyorsan túltette magát rajtam?Hirtelen sok minden futott át az agyamon,majd makogva,kiböktem.
-Persze.004+…...Remélem boldogok lesztek együtt.

-Persze.004+…...Remélem boldogok lesztek együt.-Mondta.
-Köszönöm.-Mondtam és Vámpírgyorsasággal hazamentem.

LEZÁRVA

Mostanában annyira unatkozom ebben a póni városban, hogy már az összes csaposlányból ittam akit találtam. Már a bourbon is elfogyott, ezért nem volt jobb dolgom, kijöttem a parkba, hátha itt találom Elenát, mert szokott csak így olvasgatni a parkban vagy a téren. Bár, ha jobban belegondolok lehet, hogy ő nem ilyen szerencsétlen, mint én és már rég túltette magát rajtam. Mikor odaértem, csalódottan vettem észre, hogy nincs itt Elena és más sincs. Illetve mégis van. A vámpír barbie sétálgatott az egyik virágágyás mellett és mikor észrevett, rögtön felém tartott. Elszánt tekintete volt, ami azt jelentette, hogy most jön a kioktatás.

Nem volt kedvem otthon ülni,ezért inkább sétálni indultam.Kimentem a térre.Gondolkoztam mindenen.A virágágyások mellett sétálgattam,amikor lépéseket hallottam.Felnéztem.Damon volt az.Csodálkoztam,hogy ilyenkor itt sétálgat egymagában,nem az ő stílusa.Gondoltam odamegyek és beszélek vele Elenáról.
-Helló Damon-mondtam mosollyal az arcomon-mi szél hozott erre?Csak nem sétálgatsz.Nem a te stílusod-mondtam kissé gúnyosan.

-Helló Damon-mondta mosollyal az arcán-mi szél hozott erre?Csak nem sétálgatsz.Nem a te stílusod-mondta kissé gúnyosan.
-Szia Szöszi -mondtam én is kicsit gúnyosan. -Nem, nem az én stílusom ez a tér, tényleg. Talán ha nem lenne ilyen színes akkor elmenne -töprengtem. Gondoltam nem fogom az orrára kötni, hogy miért jöttem ide ezért nem válaszoltam a kérdésére. -És te mit csinálsz itt egyedül?-kérdeztem.

-És te mit csinálsz itt egyedül?-kérdezte
-Sétálok...Jó,hogy így összefutottunk,mert akartam veled beszélni-itt egy kis szünetet tartottam-Elenáról.Tudom,hogy nem vagyunk olyan viszonyba,hogy ilyen személyes dolgokról beszéljünk,de most őszintén Damon,mit érzel Elena iránt?

-Sétálok...Jó,hogy így összefutottunk,mert akartam veled beszélni-itt egy kis szünetet tartott-Elenáról.Tudom,hogy nem vagyunk olyan viszonyba,hogy ilyen személyes dolgokról beszéljünk,de most őszintén Damon,mit érzel Elena iránt?
Ahh...az örök kérdés. Mit érzel iránta. Nem tudtam, hogy elmondjam-e az igazat neki. Miért mondanám el? Hogy aztán továbbadja Elenának? Ő most úgy is keresztül néz rajtam, ez nem fog megváltoztatni semmit...De Caroline olyan nagyokat pislogott rám, elmondom neki az igazat, nem veszíthetek semmit.
-Hogy mit érzek iránta? ...-gondolkoztam hangosan. -Elena nagyon kedves lány, nagyon szép lány, hülye lennék ha azt mondanám, hogy nem vettem ezt rögtön észre az első alkalommal mikor megláttam. Persze azért figyeltem fel rá én is és mindenki, mert ugyanúgy néz ki mint Katherine. De ő tényleg nem Katherine. Elena...megőrjít engem, nem tudok nem rá gondolni, nem vagyok kontroll alatt és ettől megőrülök. -mondtam keserű mosollyal az arcomon. -Ennyi elég lesz válasznak?

-Hogy mit érzek iránta? ...-gondolkozott hangosan. -Elena nagyon kedves lány, nagyon szép lány, hülye lennék ha azt mondanám, hogy nem vettem ezt rögtön észre az első alkalommal mikor megláttam. Persze azért figyeltem fel rá én is és mindenki, mert ugyanúgy néz ki mint Katherine. De ő tényleg nem Katherine. Elena...megőrjít engem, nem tudok nem rá gondolni, nem vagyok kontroll alatt és ettől megőrülök. -mondta keserű mosollyal az arcán. -Ennyi elég lesz válasznak?
-Elég lesz ennyi válasznak.De ha így érzel,miért nem mutatod ki?Küzdj érte.És még gyorsan,nehogy késő legyen.Egy tanács,ha el akar küldeni,és azt mondja,hogy nem akar tőled semmit,csak csókold meg,azzal mindig el lehet hallgattatni bárkit-mondtam széles mosollyal-Ja és Elena nem tud arról,hogy én beszélni akartam veled.

-Elég lesz ennyi válasznak.De ha így érzel,miért nem mutatod ki?Küzdj érte.És még gyorsan,nehogy késő legyen.Egy tanács,ha el akar küldeni,és azt mondja,hogy nem akar tőled semmit,csak csókold meg,azzal mindig el lehet hallgattatni bárkit. Ja és Elena nem tud arról,hogy én beszélni akartam veled.
-Caroline, értek én a nők nyelvén -néztem rá ezer wattos mosollyal. -Elena nem fog sokáig tiltakozni, ezt megígérhetem. Senki sem tud ellenállni a sármomnak -mondtam és elsétáltam. -Azért köszi a tanácsot, Barbie.-néztem át a vállam felett.

LEZÁRVA

Végre Jeremy is kikellt az ágyból.Elindultunk a parkba.Nagyon romantikus volt.Kéz a kézben sétáltunk.Vett 1-1 fagyit,s mivel jó kedvem volt,nem tudtam megállni,hogy ne kenjem ki vele az arcát.Még bajusszt is csináltam,majd pedig jót szórakoztunk rajta.Mint az átlagos párok,mindeketten megkóstoltuk egymásét és....boldogok voltunk.Úgy éreztem végre teljes életet élhetek,vagy legalább megpróbálhatom.
Átkaroltam a derekát,és úgy sétáltunk tovább.Persze még mindig nevetgélve,amikor a távolban megláttam Carolinet.Amikor közelebb ért,nagyon zavarban voltam.Mivel Car és Jer ....aztán pedig ő tudja a Stefanos titkomat is.Hirtelen elkomolyodtam.Szerintem mindhármunkat megérintette ez a kinos pillanat.

Tegnap nagyon jó volt beszélgetni Vickyvel.Ma egész nap otthon voltam és olvastam.Miután meguntam az olvasást,gondoltam kimegyek a térre sétálni.Szeretem azt a helyet,olyan csendes.Ahogy így sétáltam,megpillantottam Jeremyt és Annát,ahogy vidámat,nevetgélve sétálnak.Elég kínosan éreztem magam.Főleg azért,mert a vallomásom óta,nem is találkoztam Jeremyvel.
-Sziasztok,hát ti mit csináltok-kérdeztem kissé zavartan,miközben megpróbáltam egy mosolyt erőltetni az arcomra.

Éppen vidáman kacarászunk Annával,amikor megpillantom Cart.Aki éppen felénk közeledik.Köszönt,és megkérdezte,hogy mit csinálunk.
-Szia.-köszöntünk Annával egyszerre és vissza mosolyogtunk.-Éppen most ettük meg a fagyinkat.-mondtam mosolyogva.-És azon röhögünk,hogy milyen szépen kikentük egymást.-és összeröhögtünk Annával.

Úgy látszott,Jeremyt nem zavarta ez a furcsa találkozás.Továbbra is ugyanolyan vidám és mókás volt.
-Szia,Caroline.-mondtam én is egy erőltetett mosollyal.-Igen,nemrég jöttünk ki kicsit a szabadba.Te?Menni készülsz valahova?

Jeremyt látszólag nem zavarta,ez a találkozás,viszont Annán úgy láttam,hogy ugyan úgy zavarban volt mint én.
-Szia,Caroline.-mondta -Igen,nemrég jöttünk ki kicsit a szabadba.Te?Menni készülsz valahova?
-Én csak kijöttem kicsit sétálni.De megyek is,nem akarok zavarni.-úgy éreztem a legjobb ha elmegyek.

-Jajj Car ne butáskodj már.-mondtam.-Nem zavarsz úgy is olyan régen beszélgettünk.-mondtam,bár lehet nem kellet volna,mert látszott rajtuk,hogy kicsit feszültek.-Nem kértek egy vattacukrot?-kérdeztem,hogy oldjam kicsit a feszültséget.....

-Jajj Car ne butáskodj már.-mondta.-Nem zavarsz úgy is olyan régen beszélgettünk.-mondta,bár úgy éreztem ennek Anna annyira nem örül és őszintén szólva és is inkább kettesben hagytam volna őket-Nem kértek egy vattacukrot?-kérdezte.
-Én kérek-mondtam mosolyogva,próbáltam természetesen viselkedni,de ez eléggé nehezen ment Jeremy jelenlétébe,főleg,hogy nem is ettem mielőtt eljöttem volna,Jeremynek pedig nagyon ínycsiklandozó illata volt.De próbáltam lenyugodni,dehogy előjöjjenek a szemfogaim,Jeremy elég furcsának találná,sőt lehet meg is rémülne,mivel gondolom még nem tud a vámpírokról.

Jeremy hozzánk hivta,Carolinet igy már 3an sétálgattunk.
-Nem kértek egy vattacukrot?-kérdezte.
Caroline mosolyogva válaszolta,hogy ő kér.
Szerettem,volna ha megtudja,hogy Jeremy is tudja azt,hogy mik is vagyunk valójában.Igy magabiztosan,felemeltem a fejem,és ránéztem.
-Vámpiroknak?Vattacukor?Kösz de én kihagyom.-mondtam s elfintorodtam.Szerintem emberként sem szerettem volna a vattacukrot,de vámpirként még érzékenyebb vagyok a normál kajákra.Észrevettem,hogy egy pillanatra megfagyott a hangulat.Csak behúztam a nyakam.
-Ezt ugye nem kellet volna?-kérdeztem zavartan.Igy aztán rányomtam erre a napra a belyeget.Nagyon bantam.Kedvesebb is lehettem volna,hiszen már kibékültem Carolineal.Nem is tudom,de nagyon stresszes voltam.-Kérlek bocsássatok meg.Felejtsétek el amit mondtam.-raztam meg a fejem.