Tér

-Aham...Szóval mostmár aggódsz? -tartottam egy kis szünetet-Esküszöm nem értelek.Az előbb mást mondtál.-látva Elijaht (mivel eddig még egyszerszem láttam nevetni) én is tovább mosolyogtam.Jobban belekavarodtam mint cukor a sütibe.

-Jólvan.Akkor legyen. Kezdjünk bele egy másik témába.-mosolyogtam még mindig majd lassan tovább sétáltunk a téren,miközben Luca még mindig a csomagjaimat cipelte.-Mi van Daniellel és Vickyvel?-kérdeztem.-A kicsit nem is láttam még.

-Bevallom őszintén eddig inkább kerültelek titeket.Elég ellenszenvesnek néztél ki,mondjuk ez most megváltozott,de lehet,hogy ma épp csak jó napod van,és máskor mindig ugyanúgy viselkedsz.Persze az is lehet,hogy én kaptalak el rosszkor és azért voltál olyan.Szóval rajtad én még nem igazodtam ki.De a közeljövőben majd benézek a kicsihez.Amúgy észrevetted,hogy kb. 4edjére kerüljük meg ezt a virágágyást?-nevettem el magam,majd hátrafordultam.
-Luca ha elfáradtál megállhatsz.-szóltam hátra miközben mi még ötödjére is nekivágtunk a 10x10 méteres kiskert megkerülésének.

-Jólvan. Menjünk! Hiányzott a kisváros az elmúlt hétben.De hova?-kérdeztem,ismét felé fordulva.

-Jöhet.-mondtam határozottan,majd Luca felé fordultam.
-,,Megérdeklődöd hogy merre van a XYZ utca 39es szám.Odaviszed a dolgaim.Ha Rebekah otthon van csak mond el neki,hogy ki vagy és miért vagy a házban.Estére hazaérek.Addig otthon vársz." Igéztem meg.
Elijah ez egészet végignézte,majd miután Luca útnak indult ismét felé fordultam.
-Indulhatunk.-mondtam.S mindketten a kávézó felé vettük az irányt.
Lezarva

Zenét hallgatva megint a téren sétáltam.Próbáltam élvezni,a még napsütéses napokat.Egyszer csak Elijah termett előttem.
-Szia.-köszöntem vissza mosolyogva.-És...megint a téren.Hogy hogy megint itt?Sirós a kicsi?-mosolyogtam tovább.

-Miért mentél el a múltkor amikor,megjött Jeremy? És miért kértél meg rá,hogy halgassak mindenről amit elmondtál nekem? Egyre csak arra gondoltam,hogy a vársoból erről csak nekem ,,nyiltakoztál".Igy van?

-Jólvan na.-nevettem el magam már én is.-Ez tényleg furán hangzott,de amikor meg vagyok lepődve ...hogy is mondjam?..Nem találom a szavakat.Szóval igaz?Csak én tudom?

-Ömmm....Igen?! Mivel...nem is tudom.Te rólam nem tudsz semmit.És fura,hogy igy megbizol bennem.De köszönöm,megtisztelve érzem magam.-mondtam (Alekoszosan)-De,emlékszel arra hogy hogy zártuk a múltkori beszélgetést?Rákérdeztem,hogy Vickyt szereted-e annyira mint Tatiat szeretted.A válaszod pedig az volt..hogy nem tudod?Ezt hogy,Elijah.-néztem rá kérdőn.-Gyereked van tőle.

-De tudod,hogy ennyivel tartozol Danielnek.Mármint annyival,hogy szereted az anyját.És végülis ha nincs más,aki miatt nem tudnál beleszeretni Vickybe,akkor csak próbálkozz.Mert nincs más ugye? Kedves lány.A sok szörnyűség történt vele,megérdemli,hogy valaki tiszta szivből szeresse.Viszont ha csak áltatod őt...akkor csak rosszabb.

-Helyes.-mondtam bólintva.Bár gondoltam,hogy ezt ő is tudja.-De mesélj még!Miért jöttél vissza a városba? Mindenkinek volt oka rá.Fura,azért hogy mindenki igy egyszerre.Mintha valami telepátia lenne közöttünk...-zavarba jöttem,akkor vettem észre,hogy ezt furán fogalmaztam meg.-Mármint a vámpirok között.-nevettem el magam.

-Szóval igaz volt az a sok minden,Stefannal és Kalusszal kapcsolatban?Értem.
És amúgy igen.Csak Anyám miatt tértem vissza,de nem csak miatta maradtam.S remélem,hogy a szabadulása után is itt maradunk,és megpróbálja majd megszokni ismét ezt a helyet.Nagyon nem szeretném itt hagyni az új esetleg régi barátokat.Nameg Jeremyt sem szeretném elvesziteni magam mellől.-mosolyodtam el.

-Mi miért?Miért Jeremy?-kérdeztem s láttam hogy bólint.-Ezt nem lehet indokolni,vagy megmagyarázni.Úgy érzem mintha ő lenne a mindenem.Benne megbizom.Teljes mértékben és mintha kiegészitené a hiányaim.Például azt hogy én soha nem élhetem le az emberi életem.Ez neki megadatott,és benne mintha én is élnék...Vagy érthető,hogy mit zagyválok össze?-kérdeztem zavartan.-Azt hiszem,ez a szerelem vagy nem?Miért te nem ugyanigy éreztél Tatia iránt? Meg tudtad magyarázni,hogy miért szereted?