Tér

Reggel óta nem láttam Elenát, ezért elindultam a házukhoz. A Téren megláttam őt és Elijah-t, éppen beszélgettek. Kicsit furcsa volt, mert ők nem nagyon szoktak beszélgetni, talán egyszer találkoztak.
-Sziasztok. -értem melléjük és gyorsan megcsókoltam Elenát. -Minden rendben?

- Persze,éppen Elijahval beszélgettünk. -mondta Elena és Elijah-ra nézett.
-Értem már -mondta Eiljah. Elena csak mosolygott, én meg nem értettem, hogy mi van, ezért összeráncoltam a szemöldökömet. -Ömm..én úgy is a Heavenbe megyek, ti addig...nyugodtan...beszélgessetek tovább. -mondtam és kikerültem őket. -Vagy te is csatlakozhatnál, úgy is csak én meg a bourbon leszünk ott -mondtam Elenának és egy puszit nyomtam a szájára. .

Úgy egy hétig voltam távol,és egész Chicagot bejártam egy nyamvatt boszi után keresve,mivel a MPi sehol sincs.Kis női praktikát bevonva sikerült elkapnom,a magát ,,varázsló"nak nevező Lucat.Egész végig vigyáztam,hogy ne érjen hozzám majd simán megigéztem.Azóta azt teszi amit én mondok.Akár egy házikutya.Most az az egyetlen célom,hogy őt midnentől megóvjam.A reptérről, mentünk hazafelé a téren keresztül.Persze ő hozta a csomagjaimat,és pedig előtte sétáltam.Egyszercsak megint Elijahval találtam szembe magam.
-Szia.-köszöntem egy nagy mosollyal az arcomon.

-Egy kis időbe tellett,de igen.Sajnos nem tudom,hogy milyen erős,mivel viszonylag gyorsan kellett megigéznem ahhoz,hogy kövessen engem,igy le sem tudtam tesztelni.De ő volt az egyetlen az egész városban.Utolsó elkeseredésemben akadtam rá egy bárban.Pedig akkor már majdnem feladtam.De leglább ő.Hála neked.Köszönöm mégegyszer.

-Igazából...gondolom rájöttél,hogy a kriptát szeretném felnyitni?Esetleg valami jótanács?Te hallottál-e róla valamit,amire esetleg vigyáznom kéne?

-Még nem állt szándékomban,de ...van egy olyan rossz szokásom,hogy azt várom,és az kell a legjobban amit nem szabad.
Sajnos...Úgyhogy,nem tudom.Meglátom,hogy hogy alakul.-mondtam mosolyogva,de láttam Elijahn,hogy talán nem kellett volna.Őszintén én sem tudtam,hogy ezt most viccnek szántam,vagy komolyan gondoltam.

-Hmm...a varázslómra szükségem van,úgyhogy a második lehetőséged passzolom.Az anyámat akarom! De...a harmadik változatod meglepett.Velem lennél? Úgy hangzik mintha aggódnál értem.-mondtam meglepődötten,s mostmár tisztáztam magamban és tudom,hogy nem akarok kihozni onnan egy másik vámpirt sem az anyámon kivül.

-Reméltem.-mondtam határozottan,viszont hallottam a saját hangomban a megrejtőzött dühöt.-Értem nem kell senki sem aggódjon! Főleg nem te,de nyugodj meg nem csak neked vannak ember szeretteid.-utaltam Vickyre és az én Jeremymre,aki borzasztóan hiányzik már.

-Jó is!-mondtam úgy mintha picit hisztiznék.Persze ez nem volt szándékos,de rosszul érintenek azok a dolgok,amikor a végére az sül ki hogy én vagyok a rossz.Én bárki miatt aggódnék.És igenis nekem is vannak olyan dolgok amik fontosak nekem.Végül sarkon fordultam s haza indultam.

Amikor elindultam azt hittem,hogy a társalgásnak vége.Meglepődötten vettem észre,hogy Elijah még nem zárta le.Mellém jött és velem együtt sétált,miközben bocsánatot kért.Fura volt mivel ő már az első találkozásunk óta...enyhén szólva került.
Megtorpantam,s hirtelen megálltam.
-Miért is?-néztem nagyot,s szembefordultam vele-Nem kötelességed,miattam aggódni.Amit gondolsz az csak rád tartozik.Mindenki más.Csak én fogtam úgy fel,hogy talán a vámpirok legalább összetartanak ha az emberek között nem kis számban vannak önzöek.De ez az én teóriám.Igy inkább én kérek bocsánatot amiatt,hogy neked bocsánatot kellet kérned tőlem.-ez az utolsó mondat,kicsit furán hangzott,és rendesen megkutyultam.Akaratlanul is elnevettem magam,igy a szigorú hanglejtésem kudarcba fulladt.