Tér

Azután,hogy jól beolvastam a Katherine körül levő pityergőknek,Kath nekem támadott és mert annyi tisztesség volt bennem,hogy egy terhes nőt ne üssek meg,nem tettem semmit.Kiütött egy kis időre.A téren ébredtem egy padon ahol valaki ébresztgetett.Egy barna szempár tárult elém.
 -A mennyben vagyok?-kérdeztem hallkan mire ő mosolyogni kezdett.Eddig fekve levő testhelyzetemből felültem mire a fejemhez kaptam.Kicsit még szédültem.-Hogy kerülsz te ide? Szó nélkül lelépsz,aztán a semmiből felbukkansz.-mondtam,de ő még mindig csak előttem guggolva mosolygott rám.

-Jajj..sajnálom,nagyon.De ezt majd később megbeszéljük,most az a fontos,hogy veled mi van.-mondtam.-Hogy érzed magad minden rendben?Miért voltál kifeküdve egy padon a téren?Mitörtént?-kérdeztem idegesen,de ő csak nézett rám szép nagy szemeivel.-Válaszolj már az isten szerelmére Anna.

-Ne visitozz már!-kaptam a fülemhez.Úgy éreztem magam mint aki durván másnapos. -Amúgy...semmi,csak...Katherinnel, kicsit összebalhéztunk,de nem tehettem semmit,hogy kiüssem,mert képzeld.Terhes.-mondtam a fejem rázva,mire már Jeremy is felült mellém a padra.Értetlenül nézett.Nem kellett feltennie a kérdést én tudtam,hogy miért néz olyan furcsán.-Igen a vámpiroknak valóban nem lehet gyerekük,ezért különleges Kath esete.Allitólag Dean....öhm....mindegy is.-hesegettem el a visszatérő Katherine kijelentést- De te,hogyhogy errefele mászkálsz? Hova indultál? Menj csak nyugodtan.Vámpir vagyok.-suttogtam-Nem lesz semmi bajom.-mosolyogtam rá,kicsit még szédülten.